Általános célkitűzések: A különleges madárvédelmi terület természetvédelmi célkitűzése az azon található, a kijelölés alapjául szolgáló madárfajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, fejlesztése, az ezen célok elérését szolgáló természeti állapot és fenntartó földhasználat feltételeinek biztosítása.
Specifikus célok:A terület fő célkitűzései:
• A területen élő közösségi jelentőségű védett és fokozottan védett fajok által is reprezentált, hazai és közösségi szinten is egyedülálló természetes és természetszerű élőhelyek megőrzése, fenntartása, különös tekintettel a sík- és dombvidéki kaszálórétekre, pannon sziklagyepek (Stipo-Festucetalia pallentis), mészkedvelő üde láp- és sásrétek, mészkősziklás lejtők sziklanövényzettel, nagyközönség számára meg nem nyitott barlangok.
• A közösségi jelentőségű védett növény- és állatfajok állományának, egyedszámának, populációi életképességének megőrzése, különös tekintettel a következő fajokra: vöröshasú unka (Bombina bombina), sárgahasú unka (Bombina variegata), alpesi gőte (Triturus alpestris), kis légykapó (Ficedula parva), fekete gólya (Ciconia nigra), fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), hegyi billegető (Motacilla cinerea), vándorsólyom (Falco peregrinus), fekete harkály (Dryocopos martius), örvös légykapó (Ficedula albicollis), hamvas küllő (Picus canus).
• A területen élő közösségi jelentőségű védett és fokozottan védett fajok által is reprezentált, hazai és közösségi szinten is egyedülálló természetes és természetszerű élőhelyek megőrzése, fenntartása a gazdálkodók kezelési tevékenysége és a természetvédelmi kezelés útján.
• Az erdőgazdálkodás során az élőhelyek természetességének növelése, a kedvező ökológiai állapot felé irányuló folyamatok hosszú távú fenntartása.
További célok és végrehajtandók:
• A jelölő erdei élőhelyek 10 éves felbontású korosztályszerkezetében nem csökkenhet a térségben szokásos erdőgazdálkodási gyakorlat szerint már véghasználatra előírt korosztályok, továbbá az őket eggyel megelőző korosztály összesített területi kiterjedése. Nem véghasználható tehát több idős erdő állomány, mint amennyi korosodásával belép a hasonló ökológiai funkciót ellátni képes korosztályokba. A célkitűzés megvalósulása tíz éves erdőtervezési ciklusonként vizsgálandó.
• Azokon az erdei élőhelyeken, amelyeken az erdőállomány képes felújulni a maga természetes ökológiai folyamataira jellemző módon, ott biztosítani kell a természetszerű felújítások lehetőségét. El kell hárítani az olyan, természetszerű felújításokat akadályozó hatásokat, amelyek gyengítésének és megszüntetésének technológiája ismert, és reálisan kivitelezhető.
• A területen előforduló jelölő xilofág rovarfajok (szarvasbogár (Lucanus cervus) ,nagy hőscincér (Cerambyx credo), havasi cincér (Rosalia alpina), gyász cincér (Morimus funereus)) és denevérfajok ( pisze (Barbastelle barbastelle), közönséges (Myotis myotis), nagyfülű (Myotis bechsteini)) jelenleg nem szignifikáns populációi kedvező természetvédelmi helyzetének elérése, az idős erdő állományok fenntartásával, a holt faanyag mennyiségének növelésével.
• A nagyközönség számára meg nem nyitott barlangok további zavartalanságát biztosítani kell a denevér fajok érdekében.
• A területen található másodlagos gyepek kedvező természetvédelmi helyzetének (cél a jelölő gyep élőhely típussá (pl.: 6210-é alakulása), elsősorban legeltetéssel, kaszálással illetve a cserjésedés visszaszorításával, mechanikai szükség esetén vegyszeres kezelésekkel.
• Legelő állatfajok tekintetében prioritást élvez a szarvasmarha, a juh és a ló.
• A gyepek területén felverődő szúrós legelő gyomok arányának csökkentése előtérbe helyezve a mechanikus gyomirtást.
• A terület nyílt vizekkel rendelkező részein – pl. Vörös János, Hubertlaki tó - a vöröshasú unka ( Bombina bombina), alpesi gőte (Triturus alpestris) állományai és szitakötő fajai ( erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia), díszes légvadász (Coenagrion ornatum) érdekében, ezen víztesteket érintő minden beavatkozás csak természetvédelmi érdekből végezhető.
• A terület technikai sportokkal történő károsításának mérséklése, fokozatos felszámolása.
• A erdei élőhelyek 10 éves felbontású korosztályszerkezetében nem csökkenhet a térségben szokásos erdőgazdálkodási gyakorlat szerint már véghasználatra előírt korosztályok, továbbá az őket eggyel megelőző korosztály összesített területi kiterjedése. Nem véghasználható tehát több idős erdő állomány, mint amennyi korosodásával belép a hasonló ökológiai funkciót ellátni képes korosztályokba. A célkitűzés megvalósulása tíz éves erdőtervezési ciklusonként vizsgálandó.
• A területen mindig kell lennie idős tölgy és bükk állományoknak, amelyek a megfelelő fészkelő-, táplálkozó- és élőhelyül szolgálnak számos jelölő faj számára.
• Az erdő és gyepszegélyek határán a mozaikosság fenntartása.
• A szarka, szajkó és dolmányos varjú állományainak figyelemmel kísérése a földön fészkelő madarak érdekében.
• A vaddisznó, a szarka és a dolmányos varjú által okozott természetvédelmi károk csökkentése.
• A területen található vízfolyások természetességének megőrzése, fenntartása és az esetleges szennyező források kiszűrése.
• A fészkelési időszakban bekövetkező nem kívánatos gazdálkodási tevékenysége (pl.cserjeirtás) kivédése fészkelő fajok érdekében.
• Természetvédelmi céloknak megfelelő erdőgazdálkodás kialakítása.
• Az idős természetes és természetközeli erdőállományok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása / elérése, különösen az odúlakó fajok (jelölő harkályfajok, örvös- és kis légykapó, kék galamb) számára szükséges idős állományrészek, faegyedek, valamint holt faanyag mennyiségének növelésével, az idős elegyes erdők nyújtotta mikroklíma biztosítása;
• Az erdők természetességi állapotának javítása, az egybefüggő vágásterületek átlagos méretének csökkentésével, a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás (szálalás) üzemi méretű bevezetésével, illetve teljes gazdasági korlátozás érvényesítésével a kiemelkedő természeti értékű területek esetében (melyek a fészkelő- és táplálkozóhelyek megőrzését, fejlesztését szolgálják);
• Az odúlakó madárfajok fennmaradását, megtelepedését elősegítendő a nevelővágást (tisztítást, gyérítést), készletgondozó használatot, felújítóvágást, bontóvágást, szálalóvágást és szálalást az őshonos lombos elegyfafajok kíméletével, az állományokon belül meglevő változatosság megőrzésével és fejlesztésével kell tervezni;
• Az idősebb, böhönc-jellegű faegyedek (hagyásfák, famatuzsálemek) és az odúlakó madarak számára kiemelt fontosságú odvas fák minden esetben visszahagyandók az erdőgazdálkodási munkák során;
• Idegenhonos, invazív fajokkal szembeni védekezés.
• Az abiotikus katasztrófák (pl: tűzkár) elhárítása. |